Február 2-án, szombaton a Budai-hegyekben megejtett tavaszváró túrát követően a Kelemen László utcánál szálltam fel az 56-os villamosra. Fáradtan meredtem magam elé, amikor ismerős hangon csendült fel a „Jegyeket, bérleteket kérném felmutatásra!” intelem. Mire feleszméltem, rájöttem, hogy tréfa „áldozata” lettem. Az ismerős hang nem volt más, mint a 70. születésnapját aznap töltő Németh Lajos, egyesületünk elnöke.
Mosolyogva nyújtotta kezét, majd elmesélte, hogy feleségével a János-hegyen voltak az imént, ahol a tájban való gyönyörködés és a kellemes séta mellett elfogyasztották ünnepi ebédjüket is. Nem volt sok időnk, de azért belefért némi szakmázás, hiszen a TFSE szív a hétvégén sem pihenhet. Egyesületünk elnöke ezt követően leszállt a Városmajor megállónál, búcsúzásnál pedig megbeszéltük, hogy a héten keresni fogom egy rövid interjú keretein belül.
Németh Lajos 2017 óta tartó elnöksége alatt állandó fejlődés jellemzi egyesületünket. A TF-en 36 éve oktató szakember, aki korábban vezetőedzője volt a női és férfi röplabda válogatottnak is, mind a mai napig aktívan tevékenykedik a magyar sport világában. Amellett, hogy a Balatonfüreden általa létrehozott női röplabdaklub sportigazgatójaként dolgozik, még mindig tanít a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen, ahol a Sportjátékok Tanszék korábbi vezetőjeként, jelenlegi mesteroktatójaként ismerik.
Igaz, hogy 1969-ben a TFSE röplabdázójaként került kapcsolatba az intézménnyel?
15 éves koromban a középiskolán keresztül nyílt lehetőségünk megismerni a röplabda sportágát a TF-en, ahol a legendás oktató és edző, dr. Tarnawa Ferdinánd felesége adott először labdát a kezembe, aki a lözépiskolai tanárom volt. A serdülő csapattal a Budapest bajnokságban voltunk érdekeltek, edzéseink döntő többségét a TF korábbi Atlétikai csarnokában végeztük. Annyira megszerettem a közeget és a környezetet, hogy az eredeti elképzelésemet, miszerint építész leszek, megváltoztattam és tisztán éreztem onnantól, hogy a TF-re vezet az utam. 1981-ig játsztottam a TFSE-ben, a felnőtt NB I-es csapat centereként, ezt követően kerültem Zalaegerszegre. 1988-ban visszakerültem az addigra NB II-es TFSE csapatába és 34 évesen, feladóként segítettem az ez idő tájt Tarnawa mester keze alatt futó csapatot.
2017 óta tartó elnöksége alatt nagy fejlődés jellemzi az egyesületet. Mely eredményekre a legbüszkébb?
Legyen szó Ekler Luca paralimpikon atlétánk évek óta tartó remekléséről, taekwondós reménységünk, Józsa Levente berobbanásáról vagy a női kosárlabdacsapat élvonalban történő meneteléséről, nagyon nehéz kiragadni egy-egy eredményt. Kardvívóink nemzetközileg jegyzett eredményeknek örvendhetnek, kiváló cselgáncsozónk, Nerpel Gergely U23-as EB érmeket szerzett, tollaslabdázó reménységünk, Kőrösi Ágnes is a legfelsőbb szinteken képvisel bennünket. Röplabda, futsal és kézilabda szakosztályainkat folyamatos fejlődés jellemzi, továbbá a labdarúgás is jó kezekbe került, stabilizálódott.
Boldogsággal tölt el, hogy közel 1500 sportolóval, folyamatosan növekvő hallgatói aránnyal képviseljük magunkat több, mint 20 sportágban. Minden korosztály megtalálja a számításait a TFSE-ben, mely a főváros egyik kiemelt sportegyesületeként tör egyre magasabbra.
Sokszor beszéltük korábban, mennyire megváltozott az „egyetemi légkör”, a Dr. Koltai Jenő Sportközpont átadásával viszont új közösségi tér nyílt meg az oktatók, hallgatók és sportolók előtt, akik egyre több időt töltenek együtt. Ön is ezt tapasztalja?
Valóban, az új Sportközpont sokat hozzátesz a mindennapok színesebbé tételében és több téren is fontos színterévé vált a TF-es oktatók, hallgatók, TFSE sportolók életében. Jó látni, hogy az elméleti és gyakorlati oktatás mellett sokakkal lehet találkozni a minden igényt kielégítő kondicionáló teremben, vagy hétvégente a TFSE csapatainak hazai bajnoki mérkőzésein. A további fejlődéshez ugyanakkor elengedhetetlen, hogy saját kollégiuma legyen az intézménynek, ami legjobb információim szerint éveken belül megépülhet.
Közeleg az egyesület és az egyetem centenáriuma. 2025-ben 100 éves lesz a TF és a TFSE, hogyan készül a jubileumra?
Sajnos az élet rendje az öregedés és az elmúlás, ezt azért is mondom, mert a korábbi szaktársak és évfolyamtársak közül többen nem élhetik meg a TF eddigi legnagyobb ünnepét. A fiatalabb oktatói generációra jó rátekinteni, legtöbben büszkén képviselik az intézmény identitását és igyekeznek átadni a soron következő nemzedéknek. Számomra akkor lesz a legjobb az ünnep, ha a korábbi évfolyamtársakkal, itteni barátokkal együtt tölthetem majd kellő nosztalgiázás közepette. Jó lehetőséget ad a 2025-ös esztendő programáradata arra, hogy a TF és a TFSE egyik jelentős mérföldköveként vonuljon a történelemkönyvek hasábjaira. Mindannyian azért dolgozunk most, hogy méltó kereteket adjunk a centenáriumnak!
Isten éltesse sokáig, Elnök Úr!
