Ekler Lucának igen mozgalmas nyara volt és most jön még csak a java! Az interjú készítése alatt éppen Tatán edzőtáborozott, de ennek ellenére tudott ránk időt szakítani, hogy a felkészüléséről és a hamarosan következő paralimpiai játékokról kérdezhessük.
Repüljünk vissza kicsit az időben. Májusban a kobei Paraatlétikai Világbajnokságon két aranyérmet is szereztél, utólag hogyan tekintesz vissza ezen sikerekre?
A kobei világbajnokság nagyon jó kezdete volt az évnek, megalapozta a felkészülést is. Az eredményekkel is elégedett lehetek, az pedig, hogy a jó formám két aranyéremben nyilvánult meg, külön boldogság volt számomra.
Ezt követően még mindig vártak rád izgalmak, hiszen a felkelő nap országából egyenesen Amerikába vezetett az utad, ahol a Hayward Fielden rendezett Prefontaine Classic Gyémánt Ligájában versenyezhettél. 100 méteren még a VB eredményeden is javítani tudtál, milyen érzés volt a sportág kiemeltjei között szerepelni?
Hatalmas élmény volt a Gyémánt Ligában versenyezni, hihetetlen volt az egész hangulata és szervezegttsége. Az elejétől a végéig odafigyeltek ránk és nagyon kedvesen fogadtak, élveztem minden percét ennek a kis utazásnak.
Kis pihenésre, ha jutott is idő, de már a hazatérés után folytatódhattak az edzések, hiszen mindjárt paralimpia. Izgulsz?
Igen valamennyire izgulok, de lehet inkább az izgatottságot használnám, mint kifejezést. Az olimpiát figyelve gyakran eszembe jutott, hogy hamarosan én is ott fogok versenyezni. Látom magam előtt a lila rekortánt és sokszor képzelem el, hogy 2 héten belül már a paralimpia lángja fog fellobbanni a francia fővárosban.
Hogy haladsz a felkészüléssel? Milyen formában vagy?
Minden a tervek szerint halad, egy hetet készülünk még itthon és augusztus 27-én utazunk majd ki Párizsba. Az első versenyszámom 31-én lesz.
Milyen eredményekre számítasz, illetve mik a kitűzött célok?
Azzal a céllal megyek ki, hogy az első pillanattól az utolsóig élvezzem a versenyzést, mégis szeretnék jobb paralimpiát zárni, mint Tokióban. Távolugrásban egyértelműen a címvédés a célom és nagyon boldoggá tenne, ha a nevem mellett felvillanna a „Világcsúcs” felirat! A sprintszámokról nehezen tudok mit mondani, ugyanis nagyon kiélezett küzdelmek várhatóak, de ott is szeretnék javítani az eredményeken. Ha pedig még érmet is szerzek, az már csak hab a tortán!
Ha már eredmények, nemrég ért véget az olimpia, követted az eseményt? Az atlétikai számokon kívül milyen más sportágakban szurkoltál, akár ismerősnek/barátnak/csapattársnak/ ha volt ilyen, vagy éppen csak honfitársaknak?
Igyekeztem mindenkit követni és szerencsére a délelőtti edzések előtt még bele tudtunk nézni a műsorba, a délutánit követően pedig már mindent láthattunk. Természetesen elsősorban az atlétáknak szurkoltam, Szombathelyre hazahúz a szívem és nagyon örültem Halász Bence ezüstérmének. Természetesen mindenkinek nagyon szorítottam. Rasovszky Kristóf ás Gulyás Michelle aranyérmét külön kiemelném, ami szerintem szintén hatalmas teljesítményt, de ezt nem csak az érmet szerző sportolókról lehet elmondani, hanem Hámori Luca (5. hely), vagy az atléták helyezéseiről, például Krizsán Xénia 7. helyéről. Nem is tudom végigmondani és befejezni, mert már az, hogy olimpikonnak mondhatják magukat és bekerültek a világ 40 vagy akár 12 legjobb sportolója közé, óriási szó!
Melyik eredmények örültél a legjobban?
Bence ezüstérmének örültem a legjobban. Hihetetlenül megérdemelte azzal az alázatos és kemény munkával, amit belefektetett. Nagyon szurkoltam neki és az egész szombathelyi különítménynek, szerintem nagyon nagy dolog, hogy négyen ott tudtak lenni a Műhelyből. Tényleg őszinte elismerésem nekik!
Rengeteg támogatója van a sportolóknak, ugyanakkor az idei olimpia alatt sokszor láthattuk, hogy megosztó és sokszor indokolatlan kommentháborúk alakultak ki a különböző platformokon. Erről milyen véleménnyel vagy?
A sportolóknak arra kell figyelni, hogy a saját versenyükre fókuszáljanak, a saját versenyüket nyerjék meg. Ez sokszor nem egy olimpiai éremért, főleg egy aranyért zajló küzdelem, hanem igenis azért, hogy bejussanak egy előfutamba, vagy a nyolcaddöntőbe, megjavítsák a saját legjobbjukat, netán fussanak egy országos csúcsot, ami alapból óriási dolog. Sportolói oldalról nagyon őszinte és emberi nyilatkozatokat hallhattunk, ami szerintem sokkal pozitívabb és valósabb képet fest a játékokról és arról, hogy milyen egy sportoló élete. Kezdve Késely Ajna nyilatkozatával, ami folytatódott Valter Attiéval és végül Kerekes Gréta interjúja, amit érdemes mindenkinek megnézni. Fontos, hogy azok az emberek, akik nem kapnak ebbe átfogóbb betekintést, láthassák azt, hogy ez nem csak arról a pár pillanatról szól, amit reflektorfényben töltünk, hanem az előtte lévő küzdelmes évekről, egy egész életről, amit az olimpiára való kijutásra tesznek fel sokan. Szerintem nagyon jó, hogy egyre többen őszintén beszélnek erről!
Mit üzennél a te követőidnek/rajongóidnak/támogatóidnak a nagy utazás előtt?
Csak annyit üzennék mindenkinek, hogy nagyon hálás vagyok minden támogatásért és bátorításért! Augusztus 28. és szeptember 8. között szükség lesz nekem is és a többi paralimpikonnak is a szurkolásra. Talán sokan nem is tudják mennyit jelent egy-egy bátorító szó, hogy tudjuk, ott szurkolnak majd a tv előtt vagy akár a helyszínen!
Köszönjük szépen, sok sikert kívánunk a párizsi paralimpiára!
