NBI-es női röplabdacsapatunk listavezetőként utazhatott az egyik legfőbb kihívó, a VEHIR-VESC otthonába a bajnokság 14. fordulójában. A találkozó előtt mindössze egy pont mutatkozott a felek között, illetve kellemesebb emlékek a hazaiak oldalán, ugyanis ősszel 1:3-ra tudtak felülkerekedni rajtunk a „D” teremben.
A mérkőzésre csordultig megtelt a hazaiak csarnoka (111 néző szerepel a szövetség honlapján), ahová nagy örömünkre lelkes, fanatikus táborunk, a „T-Közép” is elkísérte csapatunkat. Az összecsapást ismerkedéssel kezdte mindkét oldal, nagyobb előnyt senki nem tudott kovácsolni, azonban látszódott, hogy a Veszprém élesebben és jobb passzban érkezett meg. Az első nagyobb előnyüknél (15–11) ki is kérte az időt kubai mesterünk, de sajnos nem segített a közbeavatkozás, magabiztosan zárta le a szettet a VESC (25–19).
A második etap az elsőhöz hasonlóan adok-kapokkal kezdődött. Úgy tűnt, hogy a házigazdának esélye nyílik 2–0-ra elhúzni, ami számunkra azt jelentette volna, hogy rohanni kell az eredmény után. A játszma hajrájára felébredtünk, stabilizáltuk a helyzetünket, majd meggyőző támadójátékkal 22–25 arányban egalizáltunk.
A harmadik szettre mégjobban összeszedte magát az amúgy is nagyon magas szinten röplabdázó Veszprém, ennek pedig mi ittuk meg a levét. Gyakorlatilag alig ejtettek hibát a piros-fehérek, ezzel szemben a mi oldalunkon sokszor nem találtuk az ellenszert és nem védekeztünk jól. 25–16-ra nyert a hazai gárda, így biztos pontszerzőként fordulhattak a negyedik etapra. Az izgalmas játékot beárnyékolta a hazaiak egyik legjobbjának, Dordzsceren Dádzsónak a súlyos sérülése. A 18-as mezben brillírozó játékos a vehir.hu információi szerint nagy valószínűséggel belső szalagszakadást szenvedett a bal térdében.
Sorsdöntő szettnek bizonyult a negyedik, ahol mi az egalizálásért, a hazaiak pedig lesérült társukért és a 3–1-es végeredmény beállításáért küzdöttek. 10–5-ös állásnál úgy is tűnt, hogy ez a forgatókönyv következik be. Joel Olazábal Herrera mester mindig tudja, hogy mikor kell időt kérni és mivel kell felrázni a lányokat, ez ezúttal sem történt másként. 5 pontos hátrányból úgy jöttünk fel, hogy közben bátran rotáltuk a keretet, amivel alaposan megleptük a Veszprémet. Egészen 20–22-ig lépdeltünk, amikor már mindenki azt hitte, hogy érkezhet a döntő szett. De a házigazdának ehhez is volt egy-két szava. 24–23-ra megfordították az állást, amivel meccslabdához jutottak. A TFSE szív ekkor mutatta meg először igazán magát ezen a késő délutánon, miután a keretünket egyik legrégebb óta erősítő Villányi Brigitta hideg fejjel egalizált, majd Komcsák Boglárka sánca bizonyult védhetetlennek, aztán az ellenfél egyik legjobbja, Sólyomvári rontott. Ezzel 24–26-ra zártunk és készülhettünk a mindent eldöntő ötödik játszmára.
A döntő szett kapcsán nem árulunk el nagy titkot, ha a drámai jelzőt használjuk. Korábbi kiváló játékosunk, a brazil Ribeiro Araujo remek formában tündökölt és vállára vette csapatát. 8–5-nél újra gyülekezni kezdtek a sötét fellegek kék-fehér házunk táján, de játékosaink kitartásának és a bátor, leleményes cseréknek köszönhetően megfordítottuk az utolsó etapot is 11–15-re, 2:3 arányú végeredményt kialakítva. Többen is úgy fogalmaztak a találkozót követően a csapat stábjából, hogy csodával határos volt ez a fordítás, ugyanis a meccs folyamán adódott olyan állás, amikor már ők sem hitték el, hogy sikerülhet. Nem úgy a játékosaink és a szurkolók, akik végig bíztatták kedvenceiket, ezzel hazai lelátóvá varázsolva a veszprémi katlant.
Minden játékos kalapemelést érdemel, hiszen olyan lélektani mélységből kerülhettünk a magasságba, melynek tapasztalata és tanulsága a szezon során végig kísérni fogja a csapatot. Az ötszettes végkimenetel miatt pillanatnyilag nem mi vezetjük az NBI-et, de minket ez most egy cseppet sem érdekel. Soron következő mérkőzésünk az újoncként remekül teljesítő, hetedik helyen álló BVSC-Zugló ellen lesz végre megszokott csarnokunkban, a „D” teremben.
VEHIR-Veszprémi ESC – TFSE (19, –22, 16, –24, –11)
Veszprém, 111 néző. V: Mezei, Bibók.
VESC: Pós 1, Araújo 14, Sólyomvári 19, Nagy E. 19, Dordzsceren 10, Thompson 14. Csere: Tóth L. (liberó), Molnár-Pintér, Horváth D. 2, Szalczinger. Vezetőedző: Ibrahimi Edon.
TFSE: Komcsák 19, Budaházy 5, Villám 18, Villányi 10, Zen 7, Kökény N. 3. Csere: Boller (liberó), Tettamanti 7, Turcsányi, Török P., Benedek G. 1, Vámos 1. Vezetőedző: Herrera Olazabal.
Mestermérleg (Joel Olazábal Herrera): Nagyon nehéz mérkőzés volt, a VESC-nek nagyon jó és tapasztalt játékosai vannak. Időnként nagyot tévedtünk és nem tartottuk be a blokkolási tervet, de a lányok az eredményjelzőn mutatott lemaradás ellenére sem hagyták abba a harcot. A cserejátékosok ismét nagyon jól szerepeltek. Köszönjük a támogatást a szurkolóknak. Még mindig bőven vannak mérkőzések, így tovább fogunk dolgozni a jobb eredmények elérése érdekében. Gratulálok mindkét csapatnak a jó show-hoz.
Bravó lányok, fantasztikusak vagytok!
Ezúton szeretnénk mielőbbi gyúgyulást és sikeres rehabilitációt kívánni Dordzsceren Dádzsónak! Térj vissza hamar, Dadi!
Fotó: Borhi Mihály – TFSE
