Női kosárlabdacsapatunk játékosbemutató rovata tovább robog, immáron a hatodik résszel! Az eddigiekben az újonnan érkezők mellett a múlt hét során Németh Almát ismerhettétek meg jobban, ezúttal pedig fiatal tehetségünket Dúl Pankát mutatjuk be nektek. Pankának ez lesz a második szezonja velünk, összességében pedig már a hatodik az élvonal küzdelmeit tekintve. A tavalyi esztendőben a sérülése ellenére is sokat hozzá tudott tenni a csapat teljesítményéhez és reméljük idén elkerüli majd a balszerencse!
21 éves korod ellenére több élvonalbeli csapatban is megfordultál, továbbá az utánpótlás válogatottakban is letetted a névjegyedet. Ha minden szezonodból ki kellene emelned egy-egy tanulságot, melyek lennének azok? (2016-tól)
Ez nehéz kérdés. A 2016-17-es szezon volt az első NBI/A-s szezonom, amikor 15-16 éves voltam. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy játszani fogok és ezt messze meghaladtam abban az évben. Ennek az idénynek talán az volt a tanulsága, hogy nem számít hány évesekkel játszom, vagy én mennyi idős vagyok, azt kell nyújtanom, amit tudok és a belefektetett munka ki fog fizetődni.
2017-18: A teljesítményt és az egészséget erősen befolyásolja az, hogy éppen milyen lelki állapotban van az ember. (Pankának ebben az évben szakadt el a keresztszalagja.)
2018-19: Mindig élvezzem azt, amit csinálok és hogy minden gödörből fel lehet állni! Ekkor tértem vissza a BEAC-ba.
2019-20: Betekintést nyerhettem egy profibb közegbe és belekóstolhattam az Európa Kupába a Győrrel, ami nagy kaland volt.
2020-21: Mindig fel kell állni és habár “csak” most leszek 21 éves, jobban oda kell figyelnem a testemre és az egészségemre!
Hogyan töltöd az alapozás előtti időszakot? Milyen érzések vannak benned az újabb szezon kezdete előtt?
A nyári válogatott edzőtáborok után jól esett pihenni és kicsit elszakadni a kosárlabdától, de azóta már gőzerővel készülök és alig várom, hogy elkezdjük a csapattal a közös munkát.
Korábban többször is sérüléssel bajlódtál, de mindig újult erővel tudtál visszatérni. Mi nyújt támaszt ezekben az időkben?
Rengeteg erőt adott az, amikor láttam a csapatot edzeni és szörnyen éreztem magam, hogy nem lehettem velük, nem küzdhettem velük a pályán. Nem állítom, hogy nem voltak mélypontok… Sokszor nem értettem, hogy miért is történik ez velem. Végtére ebből is tanul az ember és csak erősebbé válik.
Rendhagyó idény ide-oda, többször is briliáns formában tűntél fel a parketten a 2020/21-es szezon során. Mely három mérkőzésre emlékszel vissza a legszívesebben?
Az első helyre mindenképp a DVTK elleni győzelmünket tenném, mivel az egy bravúros győzelem volt és szerintem csapatként akkor mutattuk a legjobb formánkat a szezonban. A második a Vasas elleni, mikor bebiztosítottuk a helyünket a Magyar Kupában. A harmadik pedig a Csata elleni a rájátszásban, mikor két alapemberünk nélkül (Trixi és Noodey) is győzni tudtunk.
Miben szeretnél a legtöbbet előrelépni az előtted álló időszakban?
Mindenképpen szeretnék jobban odafigyelni magamra. Emellett pedig támadásban szeretnék a lehető legtöbbet fejlődni, hogy magabiztosabb lehessek a pályán és ebben is többet tudjam segíteni a csapatot.
Valószínűleg nem sokan tudják, hogy Dulcinea a második neved. Milyen történet fűződik ehhez a különleges névhez?
Fuu…hát igen. Sok vicces beszélgetésbe szoktam keveredni a harmadik nevem miatt. De alapvetően a szüleim a Don Quijote regényből adták nekem a nevet. A főhős szerelmét hívják Dulcinea-nak. Gondolom az is közrejátszhatott, hogy “jól” csengett a vezetéknevem mellett, meg valami különlegeset szerettek volna adni.
