Kosárlabda Női NBI/A

Csapatbemutató #2 – Elisabeth Pavel

Női kosárlabdacsapatunk 2021/22-es keretének részletes ismertetését a komoly nemzetközi rutinnal rendelkező Elisabeth Pavellel folytatjuk. A 192 cm magas, 30 éves román játékos a 2017/18-as idényben már járt hazánkban, akkor a ZTE kötelékében kosárlabdázott. Elisabeth erőcsatárként (4), illetve centerként (5) is bevethető. Eddigi pályafutása során 12 klubban játszott, érintve az alábbi országokat: Románia, Olaszország, Ausztria, Németország, Csehország, Magyarország, Franciaország és Lengyelország. Ha a fentiek tükrében nem tűnik elég tapasztaltnak újdonsült játékosunk, akkor érdemes megismerkedni másik oldalával is, hiszen a 3×3-as kosárlabdázásban méltán híres román válogatott olimpiára készülő keretének tagja tudott lenni éveken át. Tokióba ugyan nem utazik a csapattal, de nincs oka búsulni, mert itthon tárt karokkal várja a TFSE-MTK!

Üdvözlünk a TFSE-MTK-nál, meséld el nekünk kérlek, hogyan kerültél hozzánk?

A menedzserem pár hónapja kérdezte, hogy mit szólnék egy lehetőséghez Magyarországon. Noha eleinte még nem tudtam a pontos részleteket, mégis egyből érdekelt a lehetőség, hiszen ismerem a magyar bajnokságot, tisztában vagyok a nívójával, mindemellett imádom Budapestet.

Ha már említetted, hogy ismered a bajnokságot, felmerül a kérdés: milyen emlékeid vannak a ZTE-ben töltött idényről (2017/18-ban hazánkban játszottál egy szezont)?

Őszintén mondhatom, hogy életem egyik legjobb élménye volt a Zalaegerszegen töltött időszak. Rengeteget tanulhattam abban az idényben egy fantasztikus közösség részeként. A szezon előtt esélytelenként könyveltek el minket, mi mégis meglepetést tudtunk okozni és egészen fantasztikus eredményeket értünk el együtt.

forrás: Fiba.com

Milyen reményekkel érkezel Magyaroszágra?

Őszintén hiszem, hogy egy lelkes közösség, kellő összhanggal és megfelelő munkamorállal bármire képes lehet. Bízom abban, hogy a következő szezonban mi is egy ilyen szuper csapat leszünk és elérjük a kitűzött célokat.

A hagyományos kosárlabdázás mellett a 3×3-as terepen is remekelsz. Milyen szinten űzöd a 3×3-at? Miként tudod összeegyeztetni a két karriert?

Sajnálatos módon nem sikerült bekerülnöm a Tokióba utazó végső keretbe, viszont elmondhatom, hogy két éven keresztül a legmagasabb szinten készülhettem az olimpiai csapattal. Ezidő alatt rengeteget tanultam és javultak a képességeim, jobb játékossá váltam. Ha választanom kéne, melyiket szeretem jobban a kettő közül, bajban lennék, hiszen nagyon élvezem a 3×3-at és az 5 az 5 ellenit is. A két sportág kiegészíti egymást, így nem összeférhetetlen egymás melletti létük.

Számos helyen megfordultál már pályafutásod során és rengeteg tapasztalattal rendelkezel. Kérlek nevezz meg három fő állomást, szakaszt, melyek a legemlékezetesebbek számodra karrieredet tekintve!

Az első kemény időszak, ami örökké maradandó lesz számomra, az az első külföldön töltött évem profiként. 19 évesen kerültem Olaszországba, ahol életemben először éreztem magamat teljesen egyedül. Nem beszéltem a nyelvet és nem volt más idegenlégiós rajtam kívül, ezért duplán nyomás helyeződött rám akkoriban. Igyekeztem minden fronton fejlődni és felvenni a ritmust, hihetetlen sokat tanultam abból, hogy ennyire a komfortzónámon kívüli helyzetbe kerültem.

A második éra, amit egy életre a szívembe zártam, a ZTE-nél töltött év volt. Ahogyan korábban is mondtam, olyanok voltunk, mint egy kis család, mindenki segített mindenkinek, folyamatosan összetartottunk és együtt léptünk napról napra előrébb. Az edzőnk mindig tudta, miként hozhatja ki belőlünk a legjobbat, emellett pedig még a barátunk is volt, akivel könnyen és őszintén tudtunk beszélni bármiről.

A harmadik emlékezetes szakasz számomra a tavaliy, lengyelországi idény volt. Olyan szerepet kaptam a csapatban, amilyet korábban még sosem: én voltam az egyik rangidős és rám esett a választás a csapatkapitányságot illetően. A kihívástól természetesen nem estem kétségbe, szeretem az ilyen helyzeteket, ezek segítenek a leghatékonyabb módon javulni és fejlődni!

forrás: flyingfoxes.at

ENGLISH BELOW

1. How did you get on our team? Why did you choose TFSE-MTK?

1. My agent asked me if i was interested and i immediately was intrigued by the idea because even though i didn’t know much about the team at the time, i knew the Hungarian championship is tough and competitive and i love the city!

2. What memories do you have of the Hungarian Championship (ZTE was your club in the 2017/18 season)?

2. I can honestly say ZTE for me was one of the best experiences because we had a great group of people working together and i learned so much that year. Plus we were the underdogs and we came up strong and finished well. 

3. With what hopes do you come to Hungary/Budapest?

3. I really believe that with the right people, right chemistry and work ethic anything is possible and that’s what i hope our season together will look like so we can achieve our goals.

4. In addition to indoor basketball, you also excel in 3 * 3 basketball. At what level do you play the 3×3 version? How can you reconcile the two different careers?

4. Unfortunately i didn’t make the final team for Tokyo but i trained and played in the Olympic team for two years and it was an honor and pleasure to do what i love at the highest level possible. I learned a lot and it made me a better player and person. 3×3 is very different than 5on5 and my love for both is different but equal. It would be very hard for me to choose just one. The two sports complement each other, so their coexistence is not incompatible.

5. You have been turned at many places during your career and gained a lot of experience. If you had to name 3 important stations or moments throughout your career, what would they be?

5. I would say the first tough experience that shaped my career a little bit was my first year abroad, in Italy when i was 19 years old. I was by myself for the first time ever, in a country where i didn’t speak the language and i was the only foreigner on the team so a lot of pressure fell on me but it was good because it got me outside of my comfort zone and i grew from it.My second one actually was in ZTE where, like i said before we were like a little family and we pushed each other every day staring with our coach who besides knowing how to get the best out of each and every one of us, was also like a friend and it was easy to communicate with him. And my third big one was last year in Poland where i was one of the oldest players and captain of the team, a role that i never had before but was happy to take on. I think it’s always good when we are challenged in life because that’s the only way we can grow and get better in life.

Facebook

Szakmai Partner

Kiemelt támogató

Kövess minket mindenhol!