Kosárlabda Női NBI/A

„Amerikából jöttem…” – interjú Tóth Timeával

NBI-es női kosárcsapatunk újabb igazolását vettük górcső alá! Ezúttal a sportág fellegvárát is megjáró, USA-ban pallérozódó Tóth Timit ismerhetitek meg, aki fantasztikus részletességgel mesélt nekünk karrierjének eddigi állomásairól és jelenlegi céljairól.

  • Nemrég fejezted be az egyetemi tanulmányaid az USA-ban. Mikor és hogyan jött a lehetőség, hogy a tengerentúlon csináld végig az egyetemet?

Egészen fiatalon kezdtem kosarazni, első válogatott szereplésem pedig az U16-os csapatban volt, és már akkor megkerestek egy olyan opcióval, hogy folytassam amerikában a tanulmányaimat, miután itthon leérettségizek. Akkor nem gondoltam volna, hogy ebbe egynapon majd bele vágok.
Pár évvel később több emailt is kaptam kinti egyetemektől, melyekben felkínálták a tanulás és sportolás együttes esélyét. A családommal egyetértésben beláttuk, hogy talán egy soha vissza nem térő lehetőség előtt állok.
Egykori csapattársam, Aho Nina is ugyanabban az évben ment ki, mint én. Ez azért is volt fontos számomra, mert legbelül úgy érezhettem, hogy nem egyedül vágok neki a nagy világnak.

  • Minden kosárlabdázó álma, hogy Amerikában játszhasson egy napon, ugyanakkor ez nem mindenkinek adatik. Az elképzeléseid alapján történt kint minden, vagy esetleg adódott olyan eset, mely számodra is meglepő volt? (gondolok itt az edzésmetódusokra és mentalitásra)

Amikor komolyabban elkezdtem beszélni az egyetemi edzőimmel, (Skypeon) akkor már próbáltak felkészíteni, hogy mi vár majd rám. Meséltek arról, hogy mennyire fontos a fizikum és az állóképesség. Azt hittem, nagyjából értem miről is van szó, de mint ott kiderült mégse.
Edzéseken minden a fejben dől el. Ha nem vagy jelen mentálisan és feladod, mert fáradtnak érzed magad, akkor inkább el se menj edzésre. Az edzőnk számára nem volt olyan, hogy fáradtság, és ezt később mi is megtanultuk, ha kellet akkor nagy áron. Természetesen ezért is csak hálával tartozom.

  • Ha valaki követi az európai és az amerikai kosárlabdát, szembetűnő lehet a különbség a két kontinens játékstílusa között. Miként tudtál ehhez alkalmazkodni? Okozott bármilyen nehézséget?

Ha valaki szakmai szemmel követi a kosárlabdát, akkor biztos vagyok benne, hogy szembetűnő a különbség. Nem is mindig taktikai szempontból, sokszor inkább a játékosok játékstílusában kell keresni a különbséget.
Az első évemet inkább tanuló évnek nevezném, mintsem Freshman időszaknak. Az alkalmazkodás nem okozott gondot, ennek pedig az edzőim örültek, hiszen könnyen be tudtam illeszkedni a megszokott rendszerükbe.
Minden meccsen kihívást okozott fizikálisan felvenni a harcot a palánk alatt, de csak így lehetett sokat fejlődni.

  • Felmerül a kérdés, hogy miért a TFSE-be térsz vissza itthon? Ha volt időd követni kintről a magyar bajnokságot, mi a véleményed csapatunk tavalyi teljesítményéről?

Követtem a tavalyi magyar bajnokságot, ahol a TFSE több ízben is nagy meglepetést okozott. Visszanéztem az eredményeket, néha még a statisztikákat is. A kék-fehér alakulat megmutatta, hogy nem hiába jutott fel az első osztályba. Jó volt látni, hogy olyan játékosok is megmutatták tudásukat a pályán, akikkel korábban egy csapatban játszottam. A csapat vezetőedzőjét – Biát – a 2019-es Universiade-ról már ismerem. A tavaly nyári felkészülés folyamán pozitív benyomást keltett, és a lányoktól is csak jókat hallottam. Amikor felkerestem őket, nagyon örültek, és gyorsan el is tudtuk kezdeni a közös munkát. Az már csak hab a tortán, hogy tanulmányaimat is folytatni tudom és lehetőségem nyílik megszerezni a mester diplomámat.

  • Az eddig látottak alapján miben különböznek Biankáék edzésmódszerei a korábban tapasztaltaktól? Hogy fekszik ez neked?

Idén nyáron elsősorban a technikázás és a dobás van a középpontban. Van, hogy bontva edzünk, ilyenkor az egyik oldalon a mezőnyözést, a másik oldalon pedig inkább a benti mozgásokat gyakoroljuk. Nagyon sok összetett feladatot végzünk, pont olyanokat, melyeket az USA-ban töltött időszakomban, az ottani edzéseimből hiányoltam. Külön örömmel tölt el, hogy itt erre is fókuszálunk!

  • Akinek nem nyílt arra lehetőség, hogy megtapasztalja milyen kint játszani, azoknak mesélnél kicsit a kinti rendszerről? Gondolok itt az edzések, meccsek és az egyetemi szisztéma hármasára.

Először is, ami merőben különbözik az itthon látottakhoz képest, az a szezon rövidsége. Augusztusban elkezdjük az alapozást, egészen október elejéig, heti 4 óra kosárlabda és 4 óra labda nélküli edzés (futás, kondi, video) engedélyezett. Októbertől indulnak a hosszabb, taktikával fűszerezett edzések, majd Novemberben indul az előszezon.
Január legelején kezdetét veszi a Conferencia Bajnokság, ahol már minden héten 2 meccset játszunk, ezeket általában csütörtökön és szombaton rendezték meg.
Fontos még, hogy egyik héten itthon, másik héten idegenben vannak a megmérettetéseink. Ha idegenben játszottunk akkor, szerdán utaztunk, csütörtökön mérkőzés, péntek utazás, szombat meccs, majd vasárnap haza utazás.
Egészen márciusig tart a szezon, addig szinte a nap 24 órájában csak kosárra tudsz gondolni, mert másra időd nem nagyon akad. Persze az egyetemen is helyt kellett állnunk. A tanárokat mindig időben kellett figyelmeztetni a hiányzásokról, és akkor zökkenőmentesen tudtuk pótolni a vizsgákat és a számonkéréseket.
Az egyetemi életet – és jellegzetességeit – nehéz lenne elmesélni, azt tapasztalni kell… Számos fantasztikus élményben volt részem, melyeket sosem fogok elfelejteni, és mindig is hálás leszek ezért a lehetőségért.

Az első profi évednek milyen motivációkkal vágsz neki?

Először is bízom benne, hogy a bajnokság zökkenőmentesen el fog kezdődni. Már nagyon vártam, hogy újra Magyarországon játszhassak. Szeretnék minél hamarabb visszarázódni az Európai kosárlabdába. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy fejlődjek, és hozzá tudjak tenni csapat sikereihez. Remélem, hogy sok örömteli pillanatban lesz részünk!

Mi is ezt kívánjuk, és köszönjük a részletes, nagyon izgalmas interjút Timinek!
Sok sikert a felkészüléshez!

#hajráTFSE

Kiemelt támogató

Szakmai Partner

Kövess minket mindenhol!