NBI-es női röpiseink egyik legnagyobb tapasztalattal bíró játékosával, Kriegel Évával beszélgettünk a hamarosan kezdődő szezon előtti alapozást megelőzően.
- Mennyi ideig kellett szeretett sportágad nélkül élned, hogyan élted meg ezt az időszakot?
Miután márciusban hirtelen bejelentették, hogy vége van a bajnokságnak, hazautaztam a családomhoz Jászberénybe és velük töltöttem az időt. Ezalatt nem volt lehetőségem labdát ragadni, viszont amikor visszajöttem Budapestre, szerencsére elég hamar a strandröpi pályán találtam magamat…
- Kényszerszünet ide vagy oda, reméljük ez már a múlté. Mit vársz az előttetek álló szezontól?
Izgatottan várom a felkészülést, főleg, hogy most már visszatérő játékosként kezdhetek majd a csapattal dolgozni. Ráadásul ismét feladó poszton számít rám Leon, így remélhetőleg ugyanazon a szinten tudom folytatni a munkát, mint a kényszerpihenő előtt, és megfelelően sikerül a posztra történő felkészülésem.
- Milyen trénernek tartod Leont?
Vezetőedzőnknek nagy tudás és – ami talán fontosabb – tapasztalat áll rendelkezésére. Ő tényleg képes arra, hogy a játékosokkal közreműködve a maximális szintet érje el csapatával. Állandóan fejleszti magát, és megszállott a játékot és a precizitást illetően. A mentalitása miatt nála elengedhetetlen az, hogy minden edzésen és mérkőzésen legalább 100%-on pörögj.
- Az előző szezonból számodra melyik meccs volt számodra a legkedvesebb emlék?
A Budaörs elleni hazai mérkőzés januárból!
Ez volt az első mérkőzés, ahol már több játéklehetőséget kaptam és egyértelműen éreztem, hogy a befektetett energia megtérül. Elég sokat hagytam ki korábban, ráadásul kettes ütőként kezdtem a szezont, még a Palota együttesénél, ezért nem túlzás azt mondanom, hogy eléggé nulláról kellett épitkeznem feladó poszton. A teljesítményemmel nem voltam elégedett, de a későbbi eredmények jó visszaigazolásnak tűntek.
- Eddigi pályafutásodból fel tudnál sorolni 3 kulcsfontosságú állomást?
A legfontosabb állomás a Mississippi egyetem volt amerikában, ahol újra kialakult bennem a röplabda iránti szeretet és elhivatottság. Ebben Forman Józsefnek és a nővéremnek lehetek mérhetetlenül hálás, a segítségük nélkül nem biztos, hogy ilyen zökkenőmentesen boldogultam volna.
A második állomás szintén külföldön volt, Franciaországban, ahol a Levalloisban eltöltött szezonomat tartom meghatározónak. Eltökélt csapatunk volt, melynek egységessége különlegesen erős volt. Az első ott töltött évem alatt bajnokok lettünk az N2 (másodosztályú) bajnokságban és feljutottunk az N1-be (élvonalba). Az idény kezdetén fogadást kötöttem edzőmmel, miszerint bajnokok leszünk. Eleinte csak megmosolyogta grandiózus tervemet, a szezon előrehaladtával viszont be kellett látnia, hogy nekem lesz igazam…
Harmadik meghatározó élményem a Gödöllővel nyert ezüstérem volt a Magyar Kupában. Abban a kiírásban a Vasas ellen győzedelmeskedtünk az elődöntőben, ami már önmagában meglepetés volt részünkről. Ekkoriban volt szerencsém két testvéremmel is egy csapatban játszani, ráadásként a nevelő edzőmmel – Deme Gáborral – megélni ezt a pillanatot.
- Nyáron te is részt veszel a strandröpi szezonban? Ha igen, miként?
Tervben van, bár elég korán kezdjük a terembajnokságra történő felkészülést, így nem biztos hogy bele fog férni a strandröplabda OB, de amilyen versenyen csak tudunk, részt veszünk addig is Villám Csengével.
- Úgy tudjuk, hogy a TF-en jelentkezel MSc-re, milyen szakot végeztél, milyet tervezel elkezdeni?
Amerikában oktatás-pszichológia szakon végeztem, ezen kívül elvégeztem egy sportszervező manager OKJ-s képzést, valamit megszereztem az edzői papíromat is, így ha indul szakedzői képzés röplabda sportágban, akkor mindenképpen fontolóra veszem a jelentkezést.
Köszönjük az interjút Kriegel Évának, akinek sikeres strandszezont kívánunk a kőkemény alapozás megkezdése előtt!
Hajrá TFSE!
